Forrás: Rubicon 29. évf. 2. különszám (2018.)
„A kadarka eredetéről több ország szakemberei vitáznak, maguknak vindikálva az ősiség jogát. Az egyik a Balkánra, a jelenlegi albániai Shkodra-tó környékére teszi a fajta kialakulását, de Bulgária is őshonos fajtaként tekint rá.
A másik népszerű teória Törökország ázsiai részére teszi a kialakulását.
A Jancis Robinson szerkesztette Wine Grapes című kötet szerint (Penguin Books, 2012) a DNS-vizsgálatok nem adnak egyértelmű választ, de inkább az albán eredet valószínűsíthető. A török hódoltság idején a rácok (mai néven szerbek) hozták Magyarországra a fajtát. A középkor magyar embere fehérbort ivott, így bizalmatlanul tekintett a kadarkára. Thököly Imréről jegyezte fel egy nem túl jóindulatú krónikás: „olyan aljas ember volt, hogy
még a vörösbort is megitta.”
Andrásfalvy 1952–53-ban a Tolna megyei Sárközben gyűjtött néprajzi anyagot, és voltak közlői, akik szerint a szegények körében gyakran előfordult, hogy a kadarka szőlőt egy sárral tapasztott, máglyával „kiégetett” gödörbe szüretelték, taposták, majd a kierjedt bort nádszállal szívták ki a törköly alól.
Mindenesetre tény, hogy 1875-re a kadarka már meghatározó a magyar vörösborkultúrában. Liszt Ferenc kadarkát ajándékozott a pápának, s a hagyomány úgy tartja, hogy Schubert ennek mámorában vetette papírra a Pisztráng ötös hangjegyeit.
A fajta az időjárásra és a betegségekre különösen érzékeny. Tömött fürtje, vékony héja, könnyed teste és világosabb színe megnehezíti a termelők munkáját. A kadarka kimagaslóan finom zamatokat, egyéniséget, kiváló minőséget tud produkálni, de ehhez jó évjárat, nagyon szigorú és odaadó szőlészeti munka, minőségi elkötelezettség kell. Csak így lehet a kadarka könnyed eleganciája tiszta, jól strukturált különlegesség, amely ragyogóan közvetíti az évjárat és a termőtáj jellegzetességeit. Nem összevethető a csersavban gazdag francia cabernet vagy merlot borokkal, de egyedisége éppen ezért sikerre ítéltetett. „