„Baranya megyében Villány vidékén: kadarka, rizling, portugizi, fehér burgundi, sárfehér, tökös fehér, juhfark, egyűdi fehér, bajor, fügér, sódor; vörösben kadarka az uralkodó; ugyanez meg a portugizi a leginkább használt a szilvási szőlővidéken is.
A tolnamegyei borvidék szegszárdi hegységében legkiválóbb szőlő a nemes kadarka, s csak szórványosan fordul elő a csókaszőlő, sárfekete, husszukás fehér bajor stb.”
A szőlők mívelése
„De még a kadarkának azon mívelése is, amely leginkább a Szerémségben van gyakorlatban, és a melynek törvénye szerint a kadarka-tőke a törpe fák módjára csak mintegy másféllábnyira fölnyúló vesszőkkel miveltetik, és igy a költseéges karózást fölöslegessé teszi, hasonlókép figyelmet érdemel. A Szerémségnek ezen szőlőmivelési módja szintén a helyes fogások közé tartozik főleg a kadarkánál, mely természeténél fogva e mívelési módot fölötte kedveli és, bő termékenysége és föltűnő egészséges tenyészete által, annak helyességét be is bizonyitja.
…
Tolna megyében Szegzárd vidékén a legkitűnőbb mivelés is a karók nélküli.”
Forrás: Keleti Károly által szerkesztett „Magyarország szőlészeti statistikája” című, 1875-ben kiadott kötet.