„A kék kadarka egyike legelterjedtebb kék szőlőfajtáinknak ; ő valóságosan a magyar haza szülöttje s bárhová vitték a külföldre, kegyvesztett lett, mert jeles tulajdonait más nemzet bortermelőivel megosztani nem akarta.
Eszembe jut, hogy midőn 1871-ben a württembergi király untertürkheimi szőlőjében voltam, mennyire panaszkodott Wiedersheim a királyi jószágigazgató a mi Landsmann-kadarkánkra ; mennyire gyalázta s mennyire kétségbe vonta, miszerint az általa is kitűnőnek ismert szegszárdi, egri, villányi s ménesi vörösborok csakugyan e fajból szürettek legyen. Hiába volt minden magyarázat, minden védelem: a kadarkára kimondatott, hogy az„echte Zigaunertraube” s benne semmi nemesség nem létezik. Így járt különben Rajnamelléken a nemes furmint is s ez ott nem egy helyen „Putzscheere” gúnynéven ismertetik.
Pedig hát Württemberg éghajlata épen nem kadarkának való s az ott divó bakmetszés pedig a kadarkának épen halálos ellensége. Ezt azonban a jámbor württembergiek nem birták —, vagy nem akarták tudomásul venni.
A kadarka azon előnyös helyzetben van a többi magyar szőlőfajok között, hogy nincsenek hasonnevei. A merre kadarkát láttam, mindenütt csak kadarkának nevezik azt s e tekintetben majdnem egyedül áll. Daczára annak, hogy mindenütt müvelik, hol vörös vagy sillerbort termelnek, mégsem igen sokan ismerik kellőleg sem őt, sem válfajait s ezeknek specziális, előnyös vagy hátrányos tulajdonságait.
A kék kadarkának több válfaja ismeretes; részemről a következőket tartom megemlítendőknek u. m. a nemes kék kadarkát, a rugó kadarkát, a török kadarkát és az olasz kadarkát. A purcsint (mely habitusa után a burgundiakhoz áll közelebb), valamint az öreg kadarkát (mely a fehér zamatos genuainak változványát képezi) nem számítom a kadarka válfajai közé. Ezen válfajok tulajdonságai egyenkint a következők:
1. A nemes kék kadarka, melyet a budai practicus szőlőmivesek „Mandl” jelzővel tiszteltek meg a legtökélyesebb képviselője a kadarka fajnak; ő a jó hírnévnek megalapítója s fenntartója. — Igen jól terem; szép nagy gulaalakú s középtömöttségü fürtöket hoz. A bogyók nagyok, kissé mintha hosszúkásak lennének. A rothadásnak egy kis ideig ellenáll. Későn érik, de ha jól megérett, világhírű sashegyit, szegszárdit, villányit, karloviczit s egrit s ménesit szolgáltat.
2. A rugó kadarkát könnyű megismerni a virágzás utáni időtől egész a szüretig. Tehetünk azzal a mi tetszik: gyűrüzhetjük, dönthetjük, hoszszu mivelésre foghatjuk az mindegy: virágzáskor mégis rúgni fog az s fürtjén alig fog maradni egy-két érett bogyó, de ebből aztán igen jó bor szokott készülni.
3. A török kadarka levelében is de kisebb fürtjeiben is különbözik a közönséges kadarkától. Nem rothad oly könnyen mint a nemes kadarka s rendesen 1—2 héttel hamarább is érik amannál Ez adja a gyöngyösi s visontai kitűnő vörösbort.
4. Az olasz kadarka gyengébb gyökerekel és fával bir az előbbieknél, fürtjei kisebbek és tömöttebbek is amazoknál. Állítólag korábban kellene érnie 2—3 héttel a közönséges kadarkánál , de ezt a budai telepeken nem igen tapasztaltuk. Annyi tény, hogy nagy hajlandósága van az úszásra, de hogy azért még qualitása nem valami finom, ám álljanak itt a következő s az idei szüretről vett adatok bebizonyításul:
Cukor- és savtartalom
Nemes kék kadarka . .. 18% – 8’4
Török kadarka . . . 18,1/2% – 8’2
Olasz kadarka . . . 17,1/2% – 8’6
Eszerint az ajánlható válfajai a kadarkának a nemes kék kadarka és a török kadarka; ez utóbbi már azért is ajánlható, mert korábban érvén, a vörösbor szinét jobban van hivatva biztositani, mint a többet termő s későbben érő kék kadarka.
A nemes kék és a rugó kadarka keverve az ország minden vörösborvidékén előfordulnak s valamely szőlő termékenysége nem kis mérvben függ attól, hogy mennyi benne a rugó kadarka? Tapasztalásból tudom, hogy e fajnak ez öröklött tulajdonsága, amelyből semminemű mivelés és trágyázás mellett el nem áll; miért is nincs más hátra, mint Kadarka tőkéinket szüret előtt megfigyelni a rugókat kijelölni s beoltani nemes kadarkával, vagy ez utóbbiból helyébe dönteni. A kijelölés azért is felette szükséges, nehogy e rossz faj akár eldöntessék vagy bujtassék, akár pedig róla szaporításhoz sima vesszők szedessenek. Miben kölönböznek e válfajok egymától részletesen ampelographiailag, erről majd egy más alkalommal.
Forrás: Borászati Lapok – 8. évfolyam – 36. szám. – 300. oldal – 1881.12.30- Molnár István