„Sötét gránátpiros, igazi szőlővér, jó évjáratokban különösen az óbora is édes és sajátos illatú, ami a szamócáéra emlékeztet. Ehhez kell azonban egy kis képzelet is. Annyi bizonyos, hogy minden magyar nemes vörösbor idősödve egy finom kátrány-szagot kap, amint a malaga bor, s ez a mi nemes kadarkánknak (nemes kadarka) a sajátja. A budai, a szekszárdi, a villányi és a szerémi vörösbor eltérő zamata az eltérő talajoknak köszönhető.
A villányi a koronája minden baranyai bornak, ezért a rómaiak hagyománya szerint ezeket a hegyeket Aranyhegynek nevezik. Az viszont baj, hogy aránylag kicsi ez a borvidék, alig terem évente 10 000 akót, de a szomszédos hegyek is jó bort teremnek és a villányi neve alatt kelnek el. Itt és a Siklósi-hegyen a tőkék már sorokban vannak. Karók nélkül nőnek egy-másfél láb magasra és egy szemre metszenek. A fehér fajták, különösen a Siklósi-hegyen, magasabbra vannak vágva. Itt nem gyomlálnak, nem törik ki
a terméketlen vesszőket virágzás előtt. Az alacsonyabb tőkéket nem is kötözik. A kapa nem hegyes, hanem vágott, döntéssel és gyökérnyakba oltással fiatalitanak és nemesitenek itt is. A tizedet a püspök, a 11-ed részt a földbirtokos urak szedik borban. A kadarka elsöprő fölényben van, mint mindenhol, ahol a legjobb vörösbort termelik. Hasonló vörösbor terem Siklóson, Kövesden, Palkonyán, Rác-Petrén. E borokat is villányi nevén adják el, de ezekből hiányozhat a villányi nektár ize, zamata. Egyes uradalmak óriási mennyiségü dézsmabort szednek. A pécsváradi 24 000 akót, a bellyei 20 000-et, a siklósi 12 000 akót. Baranyában összesen kb 800 000 akó bor terem, melyet messze földre szállitanak és nagyrészt Mohácson raknak hajókra. Vittek nagy mennyiségben Bécsbe, Triesztbe, Grázba, Prágába.”
Forrás: Schams, Franz: Ungarns Weinbau in seinem ganzen Umfange. Pest. 1832. 134. o.