„Van azonban ezeken túl egy szőlőfajta, amely bár a rendszeres borfogyasztók körében kifejezetten népszerűnek mondható, konkrét megjelenésével mégis megosztja a közönséget. Ez pedig a kadarka. E fajta és a belőle készülő borok tisztázásának folyamatát indította el a május 30-án elsőként megrendezésre került Szekszárdi Kadarka Kerekasztal.
Heimann Zoltán házigazdaként és a koncepció megálmodójaként elmondta: ettől a találkozótól nem azt várja, hogy rögtön egy mederbe kerüljenek a kadarkaborok, inkább úgy véli, hogy az idei megbeszélés az út kezdeteként fogható fel. A szekszárdi gazda bízik abban, hogy egy tízéves kommunikációt, közös gondolkodást követően már közelebb kerülnek a kadarka közös megértéséhez és megértetéséhez.
Egy ilyen feladat kiindulópontját logikusan annak megvizsgálása kellett hogy jelentse, milyen kadarkák készülnek jelenleg. A több mint harmincöt tételből álló kadarkasor darabjai a Felvidéktől az Egri borvidéken, a Kunságon és Szerémségen át Villányig reprezentálták a hazai és szomszéd országbeli borvidékeket; a borok többségét 2011 adta, de több 2012-es kadarka is kóstolásra került, mielőtt a 2009-es és a 2007-es kadarkákkal zárult volna a sor.
A sor végigkóstolása egymástól nagyban különböző borokat adott. Ezen a ponton feltehetjük a kérdést: a jövőben szeretnénk-e, ha a kadarkák a termőtáj, az évjárat és a borász személyiségének figyelembevételével egy stílusnak feleljenek meg?
Miért jó az, ha nemet mondunk? Mert akkor semmin nem kell senkinek sem változtatnia, nem alakulnak ki nézeteltérésből fakadó feszültségek a borászok, a kutatók és más szakemberek között.
Miért kell mégis igent mondanunk? A hazai borélet többsége számára mostanra egyértelművé vált, ha magunkat borértelemben egyéniségként akarjuk megfogalmazni, ahhoz egyedi borok kellenek. Ilyen bort pedig a legsikeresebben azokból a szőlőfajtákból lehet készíteni, amelyek egyébként is évszázadok óta erre a termőtájra szelektálódtak ki. Szekszárd ezt felismerve zászlajára tűzte a kadarka, a kékfrankos és a bikavér borokat.
Sem a világpiacnak, sem a hazai fogyasztóknak nem elég azonban az, ha ugyanaz a szó szerepel a címkéken, de nagyban különbözik a mögöttük lévő tartalom; legalább sejthetőnek kell lennie annak is, mit rejt a palack. Hiszen addig, amíg a fogyasztó egy kisebb borszaküzletben is több száz borból választhat, szüksége van fogódzópontokra, olyan bortípusok formájában, mint például a tokaji furmint, a balatoni olaszrizling, a villányi portugieser vagy épp a szekszárdi, egri vagy kunsági kadarka.
A bizonyos keretek között meghatározható borstílus segíti ugyanis abban, hogy olyan bort találjon, amelyet legutóbb szeretett, amelyről tudja, hogy jól illik majd az esti paprikás csirkéhez, vagy amelyet nyugodtan ajánlhat külföldön élő barátainak. A nemzetközi borvilág csak nagyon kevés esetben hajlandó konkrét borászok konkrét márkáinak megtanulására, pláne olyan palackszámok esetében, amelyeket mi produkálni tudunk, hatékonyabbnak tűnik tehát konkrét bortípusok megismertetése, amilyen például a kadarka is lehet.
Ezek után logikusan következik a kérdés: hogyan határozható meg a kadarka? A legtöbb esetben egy visszafogottabb színárnyalatú, alacsonyabb tannintartalmú, fűszerekre és piros gyümölcsökre emlékeztető aromatikájú bort sejtünk. Tény azonban, hogy sok kadarka nem ilyen. A különbségeket egy most induló kadarkastratégia esetében logikusnak tűnik a szőlőig lecsupaszítanunk.
A kadarkát sok szempontból könnyű párhuzamba állítani a pinot noirral: az egyik ilyen tényező a rendelkezésre álló klónok gazdagsága és az általuk megjelenített eltérő bortípusok. A nemzetközi példaként használt pinot noir esetében is akadnak különbségek; a termőtájból, a klónokból fakadóan léteznek tanninban szegényebb és gazdagabb, gyümölcsösebb vagy épp vegetális, földes tónust hordozó példák.
A kadarka esetében a jövőt a klónok tudatos kezelésének és kiválasztásának kell elindítania. Ezt elősegítendő több kutatóintézet folytat kísérleteket különböző kadarkákkal. Ennek a kóstolón bemutatott példája volt a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet, valamint a villányi Sauska Pincészet közös kadarkakísérletének a kerekasztal-beszélgetésen prezentált eredménye. A hét 2012-ből származó bor egységes körülmények között készült, az egyes klónokat sorszámokkal különböztették meg: P9, P122, P123, P124, P147, P167, P173.
A kóstoló is rávilágított arra, hogy a hajdanán sok különböző kadarkát tartalmazó ültetvényekből kiemelt és elszaporított klónok meglepően különböző bort adhatnak, mint az eredeti vegyes ültetvények. Egy másik kérdés, hogy mennyiben segíti vagy gátolja a kadarkakép kialakulását például olyan klónok alkalmazása, amilyen az olasz kadarka, amelyet régen azért telepítettek, hogy néhány tőkényi mennyisége jelentősebb struktúrát, mélyebb színt, erőteljesebb tanninszerkezetet adjon a bornak.
A nap végére a közös kadarkakoncepcióhoz talán oly mértékben jutottunk közelebb, hogy feltettük azokat a kérdéseket, amelyeken a következő években érdemes elgondolkodni, utánanézni, utánakóstolni, hogy ha azután legközelebb is összeül a kerekasztal, már egy következő lépcsőről indulhassunk.
Az eseményen jelen lévő borvidékek képviselői együttműködési megállapodást írtak alá arról, hogy különböző rendezvények, találkozók segítségével a jövőben közösen dolgoznak a kadarka újbóli felemelésén.”
Forrás: Vinoport.hu – Kadarkaügyben egyeztettek