Vadfekete

Néhány szinonim elnevezései

Aprófekete, Csókaszőlő, Cigányszőlő, Madárszőlő, Rácfekete, Varjúfekete, Hordókongató, Kökényszemű, Kelinschwarz stb.

Forrás: vivic.de, Vitis International Variety Catalogue

Különböző források a vadfeketéről

„A kék kadarka, mint mindenhol, itt is a szekszárdi vörösbor legkiválóbb szőlőfajtája, amely mellett csak a kék Augster (itt Fekete-Bajor néven ismert), a Kleinschwarze (Csóka), a die Zigeuner (Czigan-Szőlő) és a fekete spanyol szőlő (Spaniol Szőlő) kapnak némi teret.
…
Ahogyan Magyarország számos részén, ahol jó vörösborok teremnek, úgy a Budai-hegységben is, valamint a közeli és távolabbi környéken – amelyet az első kötetben már többször is említettünk – a nemes, kék magyar szőlő (Kadarka) a legkiválóbb és legelterjedtebb kedvenc termésünk szőlőtermelőink körében. Csak végig kell sétálni a helyi szőlőültetvényeken, hogy azonnal meglássuk a kadarkák túlsúlyát. Az összes kék szőlőfajta közül több mint kétharmad kadarka, a maradék egyharmadban pedig a Kleinschwarz, a blauen Augster , a Grobschwarzen és a fekete muscatellerek osztoznak.
…
Néhány gyakorlatias szőlőtermesztő az Budai-hegységben ugyan a „Kleinschwarznak” előnyt akartak biztosítani a Kadarkával szemben, hogy az tartósabb és élénkebb színű bort terem, de én nem tudtam egyetérteni ezzel az állítással, mert saját tapasztalataim másra tanítottak. A Szőlőtermesztőknek: újabb kísérleteket kell végezniük mélyebb betekintéssel és szigorúbb értékeléssel, hogy végül meggyőződhessenek arról, hogy az úgynevezett „Kleinschwarznak” ez a megtiszteltetés nem jár.”

Forrás: Ungarn’s Weinbau in seinem ganzen Umfange, oder vollständige Beschreibung sämmtlicher berühmten Weingebirge des ungarischen Reichs in statistisch -topographischs naturhistorischer und ökonomischer Hinsicht, Franz Schams, 1833
—

„Csókaszőlő=Cigányszőlő=Vadfekete. Magyarország ősrégi és mindenütt előforduló fekete fajtája. Tőkéje erős és termő;venyigéi télen fehéresszürkék; levelei igen nagyok, kerekek, 5 karélyúak hegyes fogakkal és durva szövettel, ősszel megvörösösdnek. Fürtje középnagy, jobbára henger alakú s hosszú; bogyói középnagyok, gömbölyűek, (Szekgzárdon hosszúkásba átmenőek) későn érők; bora savanyú, fanyar; de szép sötét színű és igen tartós. Rövid metszést kíván és gyérítés mellett könnyen fenntartható.”

Forrás: A szőlőművelés és borászat kézikönyve, Molnár István, 1897
—-

„Ahol még vannak régi szőlők, a vadfekete szórványosan most is megtalálható szerte az országban, de sehol sem becsülik. Levelei már a kora ősszel pirosra színeződnek s messziről feltűnnek. Fürtje középnagy, bogyói gömbölyűek, későn élők. Bora savanyú, fanyar, sötétszínű és tartós. Bizonyosan már a középkorban elterjedt az országban s ide valahonnan a Balkánról jutott, mint általában régi szőlő-és gyümölcsfajtáink. Mikor régi századokban magyar vörösbort emleget a történelem, mindig ennek a szőlőfajtának „vad” borára kell gondolnunk. Ma már sehol sem készül belőle bor, legfeljebb más fekete szőlőkkel együtt szüretelik.”

Forrás: Borászati Lapok – 70. évfolyam – 1938.1938-11-26 / 48. sz.

Saját tapasztalatok a Vadfeketéről

Nagyszülői vegyes ültetvényből származik, ahol anno kadarkával, oportóval és más fajtákkal együtt termesztették. A tőkék elszórva voltak az ültetvényben, de túlnyomó részt Kadarka volt a fő fajta.
Nagyon erős növekedésű, gondos hajtásválogatás kíván. Egyéb iránt növényvédelme nem különbözik jelentősen a Kadarkáétól.
Külön szüretelve és külön bort készítve ebből a fajtából az a tapasztalatunk, hogy a bor karaktere mára eltér a több évszázaddal leírtakhoz képest. Vélhetően a változó klímának, borát mára igen jó minőségűnek tekinthetjük. A színe mély, igen jó, de nem bántó savakkal rendelkezik. Szerintünk íze és illata hordozza azt a jó értelemben vett vadságot, amelyet a középkor óta több évszázados termesztése során leírtak. Kis százalékban más fajtához házasítva, nagyszerű egyedi, a helyi ízeket hordozó fűszere lehet bármely autentikus házasításank.

Így született meg a HEGY nevű borunk.