„A Kadarka történetéhez tartozik a sillerbor eredete is. Sillernek nevezik a világosabb vörösbort csillámlása (schillern) nyomán. Korunkban többnyire úgy készül, ‘ ogy a Kadarkát vegyesen szedik valamely fehér szőlővel, s a törkölyön néhány napon át erjesztik. Főleg sík vidéken, kivált az Alföldön készítik, ahol a Kadarka nem színesedik olyan mértékben, mint hegyvidéken. Amióta az alföldi borok nagyon elterjedtek, az avatatlanok szinte azonosnak tekintik a sillert a kadarkával. Noha a sillerbor neve német szóból ered, jellegzetes magyar bor. Schams munkájából
tudjuk, hogy a múlt század első felében tisztán Kadarkából készült a siller. Neve is, készítési módja is a Szerémségből ered, ahol a Kadarka törkölyös mustjából néhány napi erjedés után tiszta mustot mertek ki, s azt külön erjesztették borrá. Ez a bor természetesen világospiros lett, mert csak
kevés festéket oldhatott ki a bogyóhéjakból azalatt a rövid idő alatt, amíg a törkölyön erjedt. Később erről az eredeti sillerről a keverten szüretelt szőlők világospiros borát is sillernek, másutt kadarkának nevezték el.”
Forrás: A magyar gyümölcs, Rapics Rajmund, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1940