„Talán a magyar nemzet emberének tartását és értékét lehetne a kadarka borához hasonlítani, amelyek minden valószínűséggel nem is függetlenek egymástól.
A kadarka bor jellege, fantasztikus gazdagsága, finomsága a következőként írható le. Megjelenése elegáns, tükrös, olykor lassan, lustán mozgó. Színe áttetsző, rubin, cseresznyés, sötét, világos, málnapiros, piros. Illata gyümölcsös (cseresznyés-meggyes, epres, málnás, almás), gyógynövényes (koriander), virágos, kávés, füstös; megnyerő, lehengerlő, nagy és sűrű, tiszta, friss, sokoldalú és finom, intenzív.
Íze cseresznyés, piros bogyós, epres, marcipános, körtés, vaníliás, almás, portóis, pirítós, zöldes, pinot noiros, meggyes, fekete ribizlis, borókás, bodzás, hecsedlis; sokoldalú, finom, krémes, tömör, az egész szájat beöltő.
Sava hepciás, finom, elegáns, kiegyensúlyozott, játékos, zöldes, harapós, bársonyos, élénk, könnyű, nem tanninokra épülő. Szerkezete tömör, egynemű, egyszerű, ritka szövetű, öblösen telt, jól felépült, sima felszínű, vitális.
Harmóniája elegáns, finoman játékos, tüzes, egységes, kellemes, sokoldalú, nem nehéz és kiegyensúlyozott. Különleges bor a „kadarka aszú” akár Ménesen, akár Szekszárdon vagy Villányban. Ritka, kedvező évjáratban a bogyók rothadása nemes rothadásra vált, s akkor a beaszúsodott, ízekben, fűszerekben rendkívül gazdag bogyókból készíthető a finom aszú. Ez aztán valóban nagyon értékes és ünnepi bor.”
Forrás: A Kadarka, Dr. Hajdú Edit, Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Kecskemét