…”Az érmelléki bakator aszúkat sokan méltatták, ám a múlt század egyik legismertebb aszúbora az erdélyi borvidékeken az arad-hegyaljai, ménesi kadarka aszú volt. Ez kadarkából és ménesi rózsából (bakatorból) készült, de a csúcsbor címet a ménesi vörös aszú érdemelte ki, a kor egyetlen neves vörös aszúja.
Leszemelt fekete aszúszemekből készítették. Ezeket megtiporták és jó minőségű óborral együtt erjesztették. A Borászati Lapok (1858-ban) a bor aszútésztán tartását 6 héttől 8-10 hónapig terjedő időben jelöli meg, ezalatt a bor színén található szőlőmagokat pléhkanállal szedték, halászták le.
Az erdélyi hegyaljai kadarka aszút úgy készítették, hogy a leszemelt aszúsodott bogyókat csebrekben péppé gyúrták, kifenekelt hordóba rakták, két rész finom bort töltöttek rá, és április 10-éig hagyták erjedni, míg a szemek a fenékre leszálltak. Ez idő alatt naponta kétszer is jól felkavarták, tökéletes kierjedés után pedig lefejtették a bort, és a szemeket apró zsákokban kisajtolták.
Arad-Hegyalján a szalmabort rózsásból (bakarból) készítették. A szalmán tartott vagy felakasztott fürtöket januárban sajtolták.”
…
Forrás: Csoma Zsigmond, Erdélyi ürmösök és aszúk